Hatalmas ősi kőarcra bukkantak az Amazóniai őserdőben

A fordító előszava: Amikor ezt a cikket először olvastam, kissé elszorult a szívem. Tudom, hogy sokan rohannak a világban, az emberek többségét leköti a hajsza, s úgymond „nincs idejük” másokkal törődni, különösen nem az Amazonas vidékén élő bennszülöttekkel. De a Föld népei valahol együvé tartoznak, a globális folyamatok nem függetlenek egymástól, és a pillangó-hatás sem hagyható figyelmen kívül. Szóval, a címadó hír mögé pillantva, szánjunk pár másodpercet arra is, hogy a világban zajló „modernizációnak” nevezett folyamatok káros hatásait is kiértékeljük. Ne feledjük, a nagyhatalmi-ipari érdekek embertelen következményeinek részint mi, részint utódaink lesznek a kárvallottjai! Ezért nem árt tudatosan élni, állást foglalni és jobbá tenni a világunkat! Mert rajtunk is múlik. Minden apró tett számít! Most pedig következzen a cikk!

6.1

Egy új kisfilm egy olyan Amazonas-vidéki törzset kísér útjára, amely a saját felségterületének szívébe tesz egy túrát azért, hogy egy rejtélyes kőarccal találkozzanak, amit állítólag az ősi népek faragtak sziklába. AHandcrafted Films szerint, amely az Újraegyesítés című dokumentumfilmet forgatta, ez az első alkalom, hogy a Rostro Harakbut (vagyis Harakbut népének arcát) lencsevére kapták. Mára a műemléket – valamint a perui régióban élő őslakosokat – veszélyezteti az illegális favágók, bányászok és telepesek beözönlése.

„Háromnapi kemény túrába került eljutnunk oda, de pompázatos volt.” – mesélte a mongabay.com-nak Tom Bewick, a Rainforest Foundation amerikai programvezetője, aki részt vett az expedíción. „A Rostro rendkívüli, s olyan benyomást kelt, mintha az erdő őrzője volna. Luis-nak és Jaime-nek, a film két főszereplőjének, teljesen hitelesen esett le az álla és kerültek a hatása alá.”

Egy vízesés felett magasodva – olyan látványt nyújt, mint a Húsvét-szigeti távolba révedő kőfejek, illetve mintha a Gyűrűk Urából lépett volna elő –, ez az óriási műemlék már nagyon régi időktől fogva ismert a Harakbut nép előtt, amely a Amarakaeri Rezervátumot lakja. Azonban, egészen mostanáig titokban tartották az arc létét. A hatalmas kőfejet eddig még egyszer sem vizsgálta meg archeológus, viszont a Harakbut nép úgy hiszi, hogy az arcot nem a természeti erők formálták ki, hanem hajdan volt korokban élt ősök faragták.

You can find other short films on a similar issue at If Not Us Then Who: ifnotusthenwho.me/

The films are a culmination of more than two years of participatory filming by Handcrafted Films. From Indonesia to Peru, we have been working with local partners to articulate individual stories through film.

Using the powerful visuals they are now organising a global roadshow in the lead up to COP21 in Paris. Our aim is to draw attention to the wider issue of deforestation, community-based solutions and ultimately to put pressure on governments and their commitment to slow climate change.

Bewick azt állítja, hogy több jel is az emberi eredetre utal, nem pedig a természeti erők behatására.

„A Rostro tökéletesen a folyóvölgy felé tekintve pihen, egy vízesést és egy medencét ural, amely egy amfiteátrumra emlékeztet.” – magyarázta, s hozzátette, hogy „olyan nyomokra bukkantak a Rostro-n, amelyek kezdetleges eszközökkel végzett durva faragómunkáról tanúskodnak.”

Ugyanakkor nincs egy hasonló formájú szikla sem a környéken, s a folyó távolodó irányba áramlik az arctól, ami valószínűtlenné teszi, hogy az áradások alakították volna ki ezt a nagyon is emberszerű arcot.

„A Harakbut nem rendelkezik írott történelemmel, de állítják, hogy Rostro generációk óta a szájhagyomány része… Kétségtelenül további vizsgálatokra van szükség.” – tette hozzá Bewick.

Ezen kívül létezik egy másik arc is a műalkotáson: az állon pihenve egy pár behunyt szemet találunk egy bumszli orral.

Az Újraegyesítés című film egyik állóképe a Rostro Harakbut-ot mutatja.

Az Újraegyesítés című film egyik állóképe a Rostro Harakbut-ot mutatja.

A Harakbut nép abban reménykedik, hogy a világ elé tárva Rostro Harakbut-ot, képesek lesznek hatékonyabban óvnia területüket az illegális telepesek váratlan betolakodásától.

„Az Amarakaeri Rezervátumot 2004-ben hozták létre Peruban, Madre de Dios Harakbut ősi vidékének a szívében. Egészen 15 évvel ezelőttig, de lehet hogy még korábbi időkig a terület gyakorlatilag érintetlen volt Cusco és Puerto Maldonado között, amit kizárólag repülőgéppel lehet megközelíteni vagy 25 órás terepjáró úttal.” – fejtette ki Bewick. – „Mindez gyorsan megváltozott, amikor egy közel öt éves periódus során egy új autópályát építettek Cusco és Bolívia, illetve Brazília összeköttetése céljából, az arany ára megugrott a 2008-as globális gazdasági válságot követően… A hegyláncból érkező vándorok napi rendszerességgel léptek be a területre bányamunkát vagy fakitermelő állást keresvén… A bennszülött vezetők azóta küzdenek a Rezervátum és az azt övező ütközőzóna megmentéséért.”

A helyzetet tovább súlyosbította, hogy egy amerikai olajvállalat, a Hunt Oil, természetes gázlelőhelyek után folytat feltárásokat a védett területen. Bewick azt állítja, hogy a fúráshoz „a forrásvidék környékén található Rezervátum központjában láttak neki, ami hosszú távú fenyegetést jelent. Az őslakosok 2006 óta küzdenek a Hunt Oil koncessziója (engedélye) ellen.

Az Egyesült Államokbeli Esőerdő Alapítvány már két éve egy megfigyelő rendszer felállításán munkálkodik az őslakos vezetőkkel karöltve, amely többek között GPS-es mobiltelefonból, videóból és drónokból állna.

Forrás: boldognapot.hu

 

Share Button
A bejegyzés kategóriája: Egyéb
Kiemelt szavak: , , , .
Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..